Az első vonalkód 1974-ben tűnt fel egy csomag rágógumin. Azóta a vonalkódok a mindennapi életünk részéve váltak. Mára majdnem az összes terméken található már vonalkód, de nem csak bevásárlás közben találkozhatunk velük, hanem szinte mindenhol. A cégek számos logisztikai probléma megoldását könnyíthetik meg a vonalkódok megfelelő használatával.
Mi is az a vonalkód?
Segítségükkel vizuális formában jeleníthetünk meg különböző információkat, amiket ezután gépek segítségével dekódolhatunk. Kétféle vonalkódot különböztethetünk meg, az egydimenziós és a kétdimenziós kódokat.
Az egydimenziós kódok (bárkódok) a jól ismert fekete-fehér vonalakból álló kódok. A fölső vonalakból és egy alsó számsorból állnak. A számsor első 6 számjegye a gyártó azonosítására használt kód, a következő 5 számjegy pedig a termék száma. Az utolsó számjegy pedig egy ellenőrző szám, ami jelzi az olvasónak, hogy vége van a vonalkódnak.
A 2D vonalkódok már sokkal összetettebbek. Ilyenek például a QR kódok. Míg az 1D kódokban egy-egy szöveges információt tárolhatunk a 2D kódok képesek akár egy webcímet, képet vagy más összetettebb információkat is tárolni.
Hogyan olvashatjuk le a vonalkódokat?
Ezeknek a kódoknak a feldolgozásához speciális olvasóra lesz szükségünk. A legtöbb vonalkódolvasó készülék három részből áll: a világításból, a szenzorokból és a dekódolóból. A leolvasó általában egy vörös fénnyel világítja meg a vonalkódot. A fekete és fehér részekről különböző módon verődik vissza a fény, ennek segítségével tudjuk leolvasni a vonalkódot. A visszaverődő fényt a szenzorok érzékelik és továbbítják a dekódolónak, ami szöveges információvá alakítja azt. Miután a leolvasás megtörtént a szöveges információt a csatlakoztatott számítógépnek továbbítja.
Ha leolvasókról van szó számos különböző típus közül választhatunk, attól függően, hogy milyen környezetben és milyen feladatra szeretnénk őket felhasználni. A legnagyobb különbség a kézi és a beépített olvasók között van. Az előbbi sokrétűbb felhasználást tesz lehetővé, az utóbbi viszont gyorsabban használható, például egy kasszasoron.
Az olvasás módjában is lehetnek különbségek. A lézeres szkennerek a jól ismert vörös lézert használják fel a kód olvasásához, míg a kamera alapú olvasók egy digitális képet készítenek a vonalkódról és azt dekódolják. Ezek könnyedén leolvassák az összes 2D-s vonalkódot is. Egyes fejlett olvasók pedig még az összegyűrt, szakadt vonalkódokat is képesek lehetnek dekódolni.
Forrás:
http://ident.hu/vonalkod-alapok